naplóm

Elég régóta írok naplót de már nem tudom mire is jó? Talán ki tudom dühöngeni magam benne és talán könnyebb lesz elviselni az engem ért sérelmeket. Itthon katasztrófális a helyzett. Anyósom azt hitte ha ideköltözök akkor majd mident úgy fogok csinálni ahogy ő mondja, még a wc-re is akkor megyek ha megengedi. Apósom azt várja tőlem hogy életem végéig csókolgassam a lába nyomát csak azért mert kifizetett ezt azt, és mert nem elég egy köszönet. A sógorom szerint sértődékeny vagyok és én nem tudom kezelni anyósom hülyeségeit.( Lehet hagynom kéne hogy 32 évesen ő vágja le a körmömet???). Túl nagy kérés lett volna tiszteletben tartani az életünket?? Túl hihetetlen az hogy a férjemmel ketten el tudjuk dönteni mit akarunk és mikor? Hogyan osszuk be a pénzünket, mit főzzünk, hogyan mossunk és legfőképpen hogy neveljük a fiunkat. Életem legrosszabb döntése volt amikor ideköltöztem. Most én vagyok a szemétláda pedig csak tiszteletbe kellett volna tartani az életünket. És a legrosszabb az hogy szegény férjem került a tűzharc közepébe. De már nem érdekel. El akarok innen tűnni minnél hamarabb.